A koponyamérés rasszizmusa: amikor a tudomány a téveszmék szolgálatába állt

Gondoltál már arra, hogy egy egész tudományág lehet csupán egy elavult és káros téveszmének a szolgálatában? A 19. században ez volt a valóság a koponyaméréssel, amikor a legnagyobb egyetemek is komolyan vették ezt a tudománynak álcázott rasszizmust.

Az Edinburgh-i Egyetem nemrégiben publikálta faji és történelmi múltját feltáró jelentését, amelyben szó esik az intézmény hírhedt „koponyaszobájáról” – egy 1500 emberi koponyát magába foglaló gyűjteményről. De vajon miért gyűjtöttek annyi koponyát az egyetemek? A válasz egyszerre lenyűgöző és felkavaró.

A számok látszólagos objektivitása

A koponyamérés – vagy tudományos nevén kraniometria – nem volt marginális elmélet. A 19. század és a 20. század elején az orvosi egyetemek alapvető része volt Nagy-Britanniában, Európában és az Egyesült Államokban. Nem téveszd össze a frenológiával, amely a koponyabütykökre koncentrált; a kraniometria statisztikai adatgyűjtésen és méréseken alapult, éppen ezért sokkal „tudományosabbnak” tűnt korának kutatói számára.

A viktoriánus tudósok megszállottan hittek a számok objektivitásában. Koponyákat mértek, átlagokat számoltak különböző népcsoportokról, majd ezek alapján rasszokra osztották be az emberiséget. Az adatok látszólagosan alátámasztották, hogy egyes népek „fejlettebbek” vagy „civilizáltabbak” voltak másoknál. Ma persze tudjuk, hogy a koponya mérete és alakja semmilyen összefüggésben nincs egyén vagy csoport szellemi képességeivel, de akkor ez volt a mainstream tudomány.

A koponyavadászat sötét valósága

Ahogy nőtt a kraniometria presztízse, az intézmények versenyezni kezdtek a legnagyobb koponyagyűjteményekért. A statisztikai pontossághoz ugyanis hatalmas mennyiségű anyagra volt szükség, hogy reprezentatív „típusokat” lehessen meghatározni.

Cambridge-ben például Alexander Macalister anatómiaprofesszor 1884-ben érkezését követően az első előadásai az emberi koponya faji típusairól szóltak. Éves jelentéseiből megtudhatjuk, hogy a koponyagyűjteményt 55-ről 1402 darabra növelte. 1880-ban a Royal College of Surgeons egyszerre 1539 koponyát vásárolt Joseph Barnard Davis magángyűjteményéből.

De honnan kerültek ezek a koponyák? A válasz felkavaró. Egykori orvostanhallgatók küldtek „mintákat” a gyarmatokról. Cambridge archívumaiban olvashatunk egy, Indiából küldött koponyáról, amelyet egy krematórium mellett szedtek össze – a gyászolók tiltakozása ellenére. Nyílt sírrablás és gyarmati erőszak állt a nemzetközi hálózat mögött, amely brit egyetemek koponyaszobáit látta el.

A múlt szembenézése és a gyógyulás útja

A rasszista ideológia, amely a koponyagyűjtést inspirálta, rég megdőlt. De mi a sorsa ezeknek az emberi maradványoknak ma?

Intézmények egyre inkább szembenéznek történelmi igazságtalanságaikkal. Az Oxfordi Pitt Rivers Múzeum 2020-ban levette kiállításáról a hírhedt „zsugorfej” kollekciót. A londoni Royal College of Surgeons Múzeuma már nem állítja ki Charles Byrne, az „ír óriás” csontvázát, noha Byrne halála előtt kifejezetten megtagadta, hogy testét feldisszektálják vagy kiállítsák.

Az elmúlt évtizedekben bennszülött csoportok kampányt indítottak ősük maradványainak repatriálására, és a kutatóintézmények egyre fogékonyabban reagálnak ezekre a kérésekre.

A brit egyetemek koponyái szinte minden földterületről elrabolt emberi maradványok emlékei. De megbánás és összefogás szimbólumaivá is válhatnak, ha szembenézünk diszkriminatív múltjukkal, és lehetőséget adunk a visszatérésükre.

Nem gondolod, hogy a tudománynak is felelősséggel kell tartoznia azért, ahogy az tudásszerzést?