Miért fontos a mérendő ismétlődés a parazintudományban?

A természettudományokban a hitelesség kulcsa az, hogy egy jelenséget többször is ugyanúgy lehet megfigyelni. Ezért, ha valóban léteznek szellemek, azoknak is mérhetőnek kellene lenniük. Azonban a valóságban ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik.

A szellemtörténetek gyakran megígérnek ismétlődést. Van egy rejtélyes hintó, ami évente ugyanazon az úton jelenik meg, vagy a 3 órakor elkezdődő lépések, amelyek mindig ugyanazon az útvonalon játszódnak le. Ha ezek a történetek igazak lennének, akkor a tudósoknak csak annyi lenne, hogy egy kamera a megfelelő helyre és időre, és várniuk kellene a jelenség megjelenésére.

A szellemlovasok gyakran kétféle típusú kísértetlétezést különböztetnek meg. Az egyik a „fennmaradó” kísértet, amely csak egy régi esemény felvételét játsza le, és nem reagál a környezetre. A másik pedig az „intelligens” kísértet, amely úgy viselkedik, mintha egy élő személy lenne jelen. Mindkét esetben az ismétlődés lenne a kulcs.

A fenntartott kísértet például minden év ugyanazon a napon megjelenő hintója szinte feltétlenül ismétlődő lenne. Intelligens kísértet esetében pedig ha egyszer már sikerült egy lélekneve felvételét rögzíteni egy eszközön, akkor azt ismételni kéne tudnia.

A gyakorlat azonban teljesen másként alakul. A parapszichológiai jelenségek nem következnek egy rögzített menetrend szerint, és ritkán fordulnak elő kiszámíthatóan. Még ha volna ismétlődő tevékenység, az valószínűleg sokkal halványabb lenne, mint egy teljes testű kísértet vagy egy időzített lépéshang.

Tehát hol keressük a valódi ismétlődést? A legvalószínűbb válasz a kis, következetes hatások, és nem a drámai jelenetek. Lehet, hogy egy kis rezgés fut végig egy szellemlovas készüléken minden egyes aktiváláskor. Vagy egy hirtelen hőmérséklet-változás, páratartalom-változás vagy légnyomás-változás, amely egy időszerű hang rögzítésével egybeesik. A statikus elektromosság is megnövekedhet egy hangeszköz körül, amikor egy lélek hangja kerül rögzítésre. Ezek a példák spekulatívak, de elméletileg tesztelhetők és mérhetők lennének.

Nehézséggé teszi ezt azt, hogy még ha ezek a finom, mérhető tevékenységek is megtörténnek egy parapszichológiai esemény mellett, maga az esemény még mindig nehezen előrejelezhető marad. Egy koborkoppanás bárhol a vizsgált épületben előfordulhat. Egy hang bármikor hallható. Bármilyen tárgy mozoghathat a láthatatlan kezétől érintetlenül, figyelmeztetés nélkül.

Tehát ezeknek a mérhető mintázatoknak a megkeresése komoly kísérleti berendezést igényelne, amely monitorozza a helyszín háromdimenziós térét. Még ha ez technikailag is megvalósítható lenne, a helyszín ilyen módon történő felszerelhetősége nem lenne megvalósítható, és a kísérlet költségei is feltételezhetően elhúzottak lennének.

A hagyományos okok kiszűrése is problémát jelentene. A házak kakilnak, a fűtéstől és légkondizálástól változik a hőmérséklet, a levegőáramlás befolyásolja a páratartalomt, az ajtók vagy ablakok nyitása/zárása változtathatja a légnyomást. Van még a telefonok, router-ek és rejtett vezetékek által okozott elektromos zajosodás problémája is.

Ez a bizonytalan helyzet erősíti azt az elképzelést, hogy bármely kísérletet szabályozott körülmények között kellene végezni – ez a szokásos eljárás a természettudományokban. Ez egy másik ok is, amiért ilyen kísérlet nem valósítható meg egy normál parapszichológiai vizsgálat során, ahol a környezetet alig lehet szabályozni.

Viszont leegyszerűsíthetjük a dolgokat, ha egyszerre csak egy állítást tesztelünk ki. Ne keressük mindent egyszerre. Ha az emberek egy rejtélyes lépést jeleznek egy folyosón 3 órakor, kezdjük ahhoz a helyhez tartozó kalibrált hőmérő elhelyezésével, és jegyezzük fel az olvasásokat remélve, hogy a lépések az adott éjszakán megtörténnek. Ha megtörténnek, akkor több éjszakán át ismételjük a berendezést, és keressük a lépések minden éjszakán való bekövetkezésével egybeeső hőmérséklet-változásokat.

Ha ugyanaz a hőmérséklet-változás több éjszakán is rögzítésre kerül ugyanakkor és ugyanazokkal a körülményekkel, akkor van egy olyan bizonyítékunk, amely egy ismétlődő hatásra mutat. Ez még mindig természetes lehet, de most már van valami, amit újra és újra tesztelhetünk, és kizárhatjuk a hagyományos okokat, mint a fűtés, a külhőmérséklet vagy a szél.

Ha megtalálhatunk egy olyan jelet, amely ismétlődik, még ha kicsi is, akkor van valami, amit megoszthatunk és ellenőrizhetünk. Ez az a típusú bizonyíték, amely valóban előrevihetné a parapszichológiai kutatás területét.

Tehát talán az egyetlen meggyőző módja annak, hogy bebizonyítsuk a parapszichológiai jelenségek valóságát, hogy megtaláljunk valamit, ami mérhető módon ismétlődik. Ez valószínűleg nem lesz egy drámai újrajátszás egy rögzített napon. Lehet, hogy egy kis hőmérséklet-változás egy bizonyos fal mellett, egy rövid statikus elektromosság épülése egy fa kar fölött, vagy egy nagyon rövid rezgés egy pohárban. Ha észrevehetjük kétszer ugyanazon körülmények között, akkor harmadszor is megpróbálhatjuk észlelni. Ha visszatér, akkor kezdhetjük megjósolni. Ha meg tudjuk jósolni, akkor tesztelhetjük. És ha tesztelhetjük, akkor talán végre valódi tudományos bizonyítékunk lehet a láthatatlan lények létezésére.