Svéd védelmi miniszter: Európának többet kell tennie Ukrajnáért

H1: Svéd védelmi miniszter: Európának többet kell tennie Ukrajnáért

Miközben Svédország történelme egyik legnagyobb katonai átalakításán megy keresztül, védelmi miniszterük, Pål Jonson egyértelmű üzenetet küldött európai partnereinek: nem mindenki teszi a pénzét oda, ahol a szája jár. Egy friss interjúban nem titkolta elégedetlenségét azokkal a NATO-szövetségesekkel szemben, akik nem vállalnak elég nagy szerepet Ukrajna támogatásában. A svéd védelmi miniszter kijelentése egyre aktuálisabbá válik, hiszen a háború közeledik egy új, kritikus szakaszához.

Jonson hangsúlyozta, hogy a teher hordását jelenleg főként az északi országok, a balti államok, Németország és Hollandia viseli. Svédország ma már az ötödik legnagyobb támogatója Ukrajnának világszerte – egy pozíció, amit Jonson szívesebben látna máshol. „Inkább azt szeretném, ha Svédország az alján lenne, nem a csúcson” – mondta nyíltan. Bár konkrét országokat nem nevezett meg, a megjegyzése nyilvánvalóan Dél-Európa nagyobb államaira, mint Olaszország és Spanyolország, de Franciaországra is irányulhat, amelyek a GDP-jük jóval kisebb százalékát fordítják katonai segítségre.

Az EU szerepe a védelmi beszerzésekben: Stockholm egyértelmű nemmel

A svéd védelmi miniszter szóvá tette az Európai Bizottság szerepével kapcsolatos aggodalmait is a közös védelmi beszerzésekkel kapcsolatban. Határozottan elutasította, hogy a Bizottság nagyobb befolyással bírjon a hadiipari procurement folyamataiban. „Nem vagyunk részei a SAFE-nak” – jelentette ki, utalva az EU új, 150 milliárd eurós „Security Action for Europe” finanszírozási eszközére.

Stockholm számára egyértelműen előnyösebb, ha a védelmi beszerzéseket a NATO Support and Procurement Agency (NSPA), az Organisation for Joint Armament Cooperation (OCCAR) vagy az European Defence Agency (EDA) felügyeli. „Nem látom a Bizottság szerepét a közbeszerzésekben. Ennek a szerepnek az EDA-nak kellene lennie” – fűzte hozzá Jonson. Ez a álláspont jól tükrözi azt a szélesebb körű aggodalmat, hogy az EU túl bürokratikus eszközei nem feltétlenül alkalmasak a gyors és hatékony döntéshozatalra a védelmi szférában.

Felkészülés az amerikai átállásra

A védelmi együttműködés mellett Jonson érintette az Egyesült Államokkal való kapcsolat jövőjét is. Szerinte Európának fel kell készülnie arra, hogy az USA fokozatosan csökkenti erőit Európában, miközben a figyelme egyre inkább az Indo-Pacifikus régióra irányul. Ez annak ellenére következik be, hogy Washington erősíti az NATO 5. cikkelye alapján vállalt kötelezettségvállalását.

„Az európaiaknak nagyobb felelősséget kell vállalniuk a hagyományos elrettentésért” – hangsúlyozta a svéd védelmi miniszter. A legnagyobb kihívást azokban a területekben látja, mint például az űrtechnológiák, a nagy hatótávolságú támadóeszközök és a létszállítás, amelyek fejlesztése a leghosszabb időt veszi igénybe. Svédország ezen a téren is példát mutat: Jonson megerősítette, hogy az ország felgyorsítja katonai felépítését, célul tűzve ki a NATO új védelmi kiadási célkitűzéseinek elérését.

Nem mindennapi, hogy egy európai miniszter ilyen egyenesen és nyíltan kritizálja partnereit. Vajon ez a nyílt hangnem fogja ösztönözni a lemaradó országokat, vagy csak mélyíti az észak-déli szakadékot a szövetségen belül? A kérdés nyitva áll, és a válasz a gyakorlatban fog kiderülni.